A magyar bizalmi vagyonkezelés az angolszász trust-hoz hasonló jogi konstrukció, amelyben három szereplő vesz részt: a vagyonrendelő, aki a vagyont átadja; a vagyonkezelő, aki azt kezeli; és a kedvezményezett, aki a kezelt vagyonból és/vagy annak hozamából részesül. A konstrukciónak több célja is lehet a vagyonmegőrzéstől a vagyontervezésen át a vagyonöröklésig.
Az alábbiakban kétrészes sorozatban a bizalmi vagyonkezelés legfontosabb adózási szabályait járjuk körbe. Az első rész a személyi jövedelemadót és az illeték-kérdést tárgyalja, a második részben a társasági adó, a helyi adók és az általános forgalmi adó kerül terítékre.
- Személyi jövedelemadó (SZJA)
A magyar szabályozás középpontjában az “exit adózás” áll: az adókötelezettség általában a vagyonkiadáskor, azaz a kedvezményezett részesülésekor keletkezik, nem pedig a vagyonrendeléskor.
Adókötelezettség akkor merül fel, ha az alábbi feltételek együttesen teljesülnek:
- a kedvezményezett (magánszemély) az induló vagyonból részesül,
- a vagyonkiadás azonos vagy eltérő formában történik,
- a vagyonkezelő nyilvántartása szerint eszközérték-növekmény áll fenn,
- és a vagyonrendelés és a kiadás között nem telt el 5 év.
Ebben az esetben a növekmény (kvázi felértékelési különbözet) 15%-os SZJA-kulccsal adózik. Ez a gyakorlatban akkor releváns, ha a vagyonrendelő például piaci értékre felértékelve ad át egy részvényt, műtárgyat vagy ingatlant.
Adómentes esetek:
- ha 5 év eltelik a vagyonrendelés és kiadás között;
- ha nem volt felértékelés (nincs eszközérték-növekmény) és a vagyon eredeti formában kerül kiadásra (akkor is, ha 5 éven belüli a vagyonkiadás),
- Mindettől függetlenül akkor is, ha a vagyonrendelő elhunytát követően kerül sor vagyonkiadásra.
Az induló vagyon hozama kiadásakor viszont osztalékjövedelemként adózik: 15% SZJA + 13% szociális hozzájárulási adó (SZOCHO) bizonyos értékhatárig.
- Illeték
A vagyonrendelés (amikor a vagyonrendelő a vagyonkezelőre ruházza a vagyont) nem minősül illetékköteles jogügyletnek, mivel nem jár tényleges vagyonszerzéssel a vagyonkezelő oldalán.
A vagyonkiadáskor viszont az ajándékozási illeték szabályai irányadóak (18%, illetve lakástulajdon esetén csak 9%), hiszen a kedvezményezett ellenérték nélkül jut vagyonhoz.
Amikor a kedvezményezettnek kiadásra kerül a vagyon, úgy kell tekinteni, mintha ezt közvetlenül a vagyonrendelőtől szerezte volna (pl. ha szülője a vagyonrendelő, illetékmentesség áll fenn).
Ha a vagyonrendelő egyben kedvezményezett is, a vagyonnak a kezelő által történő kiadása nem keletkeztet illetékkötelezettséget — ez technikailag nem vagyonátruházás, hanem a saját vagyon visszakerülése.
Viszont, ha a kedvezményezettnek a juttatás visszterhes jogviszony alapján jár (pl. szolgáltatás, ellenérték fejében), az visszterhes vagyonátruházási illetéket vonhat maga után.
A következő rész a társasági adó (TAO), helyi adó és áfa kérdéseit fogja érinteni.
Ha személyre szabott tanácsadásra van szüksége, forduljon bizalommal a PETERKA & PARTNERS Magyarország csapatához.
